Mintha bizonyos szakaszokban, amikor valami előtt állok, valami lezárul és egy másik, új időszak kezdődik, a nagyfa felbukkan és én állom őt. Mostanság is így van ez. Reggel szeretek a legjobban fa lenni, amikor éppen kel fel a nap.
Azt is jó, ha tudjátok, hogy a chi kungban ez egy nagyon fontos energiagyűjtő meditáció, három szintje van: az első szinten az alsó, a második szinten a középső, a harmadik szinten a felső energiaközpontban koncentrálódik az energiagyűjtés. Nálam most az első szint megy (úgy hívják, első Tan Tien), ahol a fizikai főleg, de a mentális és a spirituális lényünk is feltöltődik.
Ezt az állást ne feltétlenül úgy képzeljétek el, hogy mozdulatlanul állunk, lehetnek benne finom mozgások, hajlások, kimozdulások is.
A meditáció elején kapcsolódunk a földhöz, a talajhoz, földelünk, ellazítjuk a testünket és az elménket – elképzeljük, hogy nagy fák vagyunk. A talpunkon át a gyökereink mélyen a földbe szaladnak, szerteágazva beszövik azt. A törzsünk, karunk gondolatban megnyúlik és kinyílik az univerzum felé – fák vagyunk – nagyjából így képzeljétek el.
Szóval, fa vagyok – az esetek nagy részében egy szigeten, az óceán partján, hallom a víz moraját, érzem a szelet, a levelek susogását, madarak jönnek-mennek, hangyák, bogarak, rovarok, kis állatok szaladgálnak vagy éppen megpihennek a törzsemen és az ágaimon.
Ez alkalommal egy másik fa vagyok. Csodálkozva konstatálom ezt a tényt: egy mező közepén, viszonylag magányosan állok. A rét hosszan elnyúlik körülöttem, az egyik irányban sziklás hegyek magasodnak, olyanok, mint egy erőd, védőbástya, a jó energiát gyűjtik és sugározzák, ami nem kell, felfogják. Körülöttem a világ tele mindenféle fajta fűvel, virággal, kis növésű cserjével.
Az ágaim épp virágba borultak, apró rózsaszín virágokkal vagyok tele, és nagy a jövés-menés, méhek, bogarak, rovarok jönnek-mennek körülöttem. Egyszercsak igényem van arra hogy kapcsolódjak. A virágaim belül tele vannak kis sárga porzókkal. Ezek a kis szálak egyszercsak elkezdenek egyenként vékony, szabadszemmel alig látható aranyszálat növeszteni. Sok ezer kis szál lövell ki minden irányba, egészen addig, míg nem találkozik valahol egy másik szállal, egy másik fa aranyszálával.
Így kapcsolódunk sokan, míg olyan sok egymásbakapaszkodás lesz, hogy beszőjuk aranyszálainkkal a földgolyót. Mint sok üzenetvivő csatorna, kapcsolnak össze mindannyiunkat, megsokszorozva azt az energiát, amit addig csak magunk gyűjtögettünk.
Persze nem tudom tökéletesen leírni az élményt, de remélem, valami sejthető azért.
Az egész megkoronázása a rajz, amit Ábeltől (16, legkisebb gyermek) kaptam a szülinapomra egy nappal az élményem után. Ezt a rajzot láthatjátok:
AbelArt, Copyright – All rights reserved!! 🙂